Részlet a Humania könyvből:
"Amikor az emberek panaszkodnak a létező társadalomban átélt bajaik miatt, a panasz-áradat végére azt szokták hozzátenni: „Hát ez van… biztos másként csinálnánk, ha tudnánk jobbat, másfelé mennénk, ha tudnánk, hogy hogyan tovább…” Humania: válasz a „Hogyan tovább” kérdésre.
Látszik az is, hogy a létező tudomány, a szociológia miért nem alkotta meg a fejlettebb társadalom modelljét, vagy ha megalkotta, miért nem működteti: azért, mert a lét határozza meg a tudatot: ahogy élsz, úgy ítélsz…
A létező tudományok a létező társadalmak megrendelése szerint, annak finanszírozása, és az azzal kialakított függelmi emberi viszonyokkal meghatározott módon működnek. Az ilyen körülmények között működő tudósok modelljei nem lehetnek mások, mint amit létfeltételeik megengednek és diktálnak.
Lehet, hogy vannak intézményektől független, viszonylag szabad gondolkodók, akik agyában forradalmian új gondolatok teremnek, szavukat azonban elnyeli a többség tengerének moraja. Ma már minden termék, szolgáltatás létrehozásához igen széleskörű társadalmi munkamegosztás szükséges, ezért a magányos bajnokok, vagy kiscsoportok felszívódnak.
A tudósok között klubok, egymást idéző szerző-kollúziók alakulnak ki, amelyek igazából feudális rendet jelentenek, és feudális szintű gondolkodást és intelligencia-szintet hoznak magukkal.
Ebből a kollúzióból nem tud kinőni igazi társadalom-fejlesztő gondolat, hisz egy célja van: a fennálló társadalmi viszonyokat, benne a kutatók státuszát és körülötte a nagy társadalmat, változatlan formában újratermelni.
A szervezet-fejlesztés szakemberei megrendelésre dolgoznak, és az igazi megrendelés: erősítsd meg a szervezetet és a meglévő vezetőket a jelenlegi pozíciójukban, vagy állj pártra a hatalmi játszmában. Így itt sem várható tudományos áttörés.
A személyiség-fejlesztés és pszichoterápia a kapitalista piacon lévő szolgáltatások: Ezeknek legfőbb céljuk, hogy viszonylag alacsony marketing költséggel működjenek, ezért hosszutávú kliensként termeljék újra ügyfeleiket.
Nem tud tehát olyan pszichoterápiás elmélet és gyakorlat kialakulni, amely igazi fejlődést eredményezne klienseinél: az elmélet és a gyakorlat egy dolgot tükröz: hosszútávú fogyasztója legyen a szolgáltatásnak. A kliensek egyébként is a fennálló társadalom feudális és versengő viszonyai között dolgoznak, tehát emiatt lehetetlen az, hogy feudális és versengő személyiség-szint fölé fejlődjenek.
Tehát sem egyéni, sem csoportos, sem pedig széles társadalmi szinten nem várható, hogy áttörést hozó elméleti modell és technológia jön létre a létező társadalmakból: ilyen modellt csak azok a gondolkodók tudnak megalkotni, akiknek a mindennapi élete és emberi kapcsolatai is fejlettebbek a feudális és kompetitív viszonyoknál. Erre csak Humaniában van lehetőség.
Nézzük hogyan!
Nézzük meg, hogy pontosan hogyan vannak ezek a fejlődési szintek az egyénben, a szervezetben és a társadalomban!
Mikor mondható az, hogy igazán fejlődik egy ember, az identitása, intelligenciája, vagy személyisége?
Ha jókedvvel, lendülettel, egyre magasabb színvonalon végzett kreatív alkotómunkával egyre nagyobb hasznára van önmagának, közvetlen környezetének, munkaszervezetének, a társadalomnak.
Mikor mondhatjuk, hogy fejlődik egy munkaszervezet, család, vagy közösség?
Ha tagjai fejlődnek — az előbb elmondott jellemzők szerint — és ha a csoportban a kommunikációs stílus, az emberek kapcsolatai pozitívak, támogatóak, szeretetteljesek. Ehhez általában az tartozik, hogy a csoportnak, a közösségnek van elfogadott, szeretett, „kitermelt” vezetője, aki koordinál, inspirál, irányt mutat, példát és biztonságot ad.
És mikor mondhatjuk azt, hogy egy társadalom fejlődik?
Ha olyan családokból, Munkacsoportokból, integrálódó nagy közösségekből áll, amelyek kreatív, szeretetteljes hangulattal, magas-szintű termelékenységgel és tudatossággal olyan termékeket, szolgáltatásokat hoznak létre, amelyeket a társadalom többi tagja használ, értékel és viszonoz.
Ha minden feltétel kedvező, az egyének jól működnek, a csoportok fejlődnek dinamikájukban.
A csoportdinamika optimuma az, amikor homogenizáló előválogatással kerülnek az emberek a csoportba.
A homogén csoport optimális fejlődési inspirációt jelent a benne működő embereknek. A homogén csoport olyan vezetőket termel ki, akik egy kicsit fejlettebbek, integráltabbak, mint a csoport tagjai.
Ha ugyanakkor ezek a vezetők kölönböző csoportokból összekerülnek szintén homogén csoportokba, és ez sok szinten folytatódik, akkor előállhat az a jelenség, hogy az így felépülő hierarchikus csoportok egy organizmikus — élőlényszerű — társadalmat formálnak.
Az organizmikus társadalomban élők számára megszületik egy TársadalomLény. Ennek a magasabb rendszerszinten élő Lény létezésének a feltétele az, hogy az alrendszerei, szövetei, csoportjai stabilan legyenek képesek együttműködni. Olyan stabil legyen az egymás támogatása, kiszolgálása, ennek minősége, hogy életfunkcióként, állandó munkamegosztásként beépülhessen a Lény szervezetébe. Ha erre lehetőség van, akkor a társadalom-lény önszabályozó funkciói olyan vezetést, tervszerűséget, előrelátást, értékelési hiearchiát adnak az alacsonyabb rendszerszinten élő tagjainak, amire ők képtelenek. A boly több nagyságrenddel intelligensebb, hosszabb életű, mint a bolyt alkotó hangyák. És emiatt a hangyák is több nagyságrenddel intelligensebbek, mint a hasonló evolúciós szinten álló, nem társadalomban élő rovarok.
Hasonló ez az emberi társadalom esetében is, csak még az emberi társadalom nem fejlődött arra a szintre, ahová a hangyák társadalma — a rovarok fejlődési szintjén — az évmilliók óta folyó evolúció során képes volt eljutni.
Az egyének, csoportok és társadalmak a hosszútávú együttélés során az intelligencia, az identitás, az emberi kapcsolatok és az élet minősége szempontjából szakaszosan fejlődnek: útjukat lassú, hullámzó fejlődési szakaszok és gyors, nagymértékű változást jelentő transzformációs szakaszok jellemzik:
Az intelligencia-fejlődés tempója egyes identitás-szinteken lelassul, stagnál, fixálódik. Ennek okát, mechanizmusát később részletesen taglalom. Ezt láthatod az alábbi ábrán:
A fenti ábrán az identitás- és intelligencia-fejlődés öt szintjét mutattam be, amelyeket az abc betűivel jelöltem: ez sem véletlen. Az IdentitásEvolúcióModell szerint minden természetes evolúciónak pontosan négy szinten kell átmennie ahhoz, hogy elérje az organizmikus társadalom ötödik szintjét, az E szintet.
Mindegyik szinten kiemeltem egy identitás-tulajdonság-jelzőt, amely alapvetően jellemző az ember identitására azon a szinten.
Az ember identitása, (személyisége) is társadalmi teljesítményének szint-értékében, azaz intelligenciában mérhető.
Az intelligencia-fejlődés szakaszában az állítmányba tanulunk: az változik meg, hogy mit vagyunk képesek csinálni.
Az identitás-fejlődés esetén az alanyba tanulunk: az változik meg, hogy milyen modellünk van saját magunkról, mint a cselekvések rendezőjéről, akinek célja, értékrendje van, személyes tulajdonságai vannak.
Az identitás nem fejlődik folyamatosan: az, hogy mi a véleményed magadról, kinek látod magad: hírtelen szokott megváltozni: erős élmények, vagy referencia-csoport-váltás hatására: az IdentitásTranszformáció törvényei szerint. Ezekről a törvényekről a KarakterFixációról és KarakterFixációLebontásról szóló fejezetben szólok részletesebben. KarakterFixációnak nevezzük az IdentitásTranszformációt gátló mechanizmusokat.
A fenti ábránkon azért jelöltem a szívárvány-skála színeivel az egyes identitás-szinteket az intelligencia-fejlődésben, hogy érzékeltessem, hogy a fejlődés közben nem csak mennyiségi fejlődésről van szó, hanem az ember önmagáról kialakított képének érzelmi színezete is megváltozik.
Az intelligencia folyamatosan fejlődik: az akciók sikere, vagy sikertelensége, a fontos emberi kapcsolatoktól érkező visszajelzések emelik, vagy csökkentik az intelligencia szintjét. Intelligenciának nevezzük azt a készséget, ahogy cselekedeteinkkel társadalmi értéket produkálunk.
Az IntelligenciaFejlődés szakaszokban a hullámzás mögött általában van lassú szint-emelkedés.
Az egyének, csoportok és a társadalom fejlődését akkor tudjuk segíteni, ha megfelelő tudományos modellünk van a fixációt okozó és a fejlődést és transzformációt segítő tényezőkről. A következő oldalakon olyan modellt ismertetek, ami egyszerre érvényes az élő rendszerek valamennyi szintjén, és bármilyen előforduló beragadás és diszfunkció probléma esetén.
Ez adja meg a tudományos társadalom-tervezés alapját.
És társadalmat csak tudományosan érdemes szervezni. Már egy ember olyan bonyolult jelenség, annyi minden feltételtől függ kedve, céljai, intelligenciája, emberi tulajdonságai, hogy a leírásához mostanáig még a periódusos rendszert sem találták meg.
A csoport és a társadalom pedig még sok nagyságrenddel bonyolultabb, hisz a társadalom ilyen komplex egyedek sokdimenziós, sokszorosan rétegződő visszacsatolási köreiből és interferenciáiból áll."
E visszacsatolási körök tervezésével és kivitelezésével foglalkozunk Humaniában. Bővebben a
honlapról és velem levelezésben tájékozódhatsz.
