ÉletProgram: a társadalmi együttműködés új szabványa

BuRnEe: Hiába a cél egy egyszerű framework létrehozása. És hiába jön létre valamiért mégis bonyolít.

DániEl: Jah.Nagyon vékony a határ a tetem és a testem közt: vagy él vagy nem él. Az életprogramtól: a Géntől függ.

B: Elmondom miért: figyelj. Vegyük az embereket és a technikai vívmányait, amiket mind azért talált fel, hogy az akkori helyzeten egyszerűsítsen, kényelmesebbé tegye. De mivel mindig van valaki aki ugyanannyit akar dolgozni, fel kell vennie a lépést a többinek.

A mobiltelefon egy időben előny volt: szabadidőt adott.

D: Jah.

B: Most a nemléte ad időhiányt.

D: Gyorsul a mezőny.

B: Kénytelen vagyok párszavasan fogalmazni a poker miatt, de remélemn érted.

D: Jaja értem.

B: Pontosan. Gyorsul a mezőny

D: Eszközfüggés.

B: Hiába találjuk fel a robotokat, amik helyettünk dolgoznak: nem lesz jobb töle. Pontosan ugyanannyira leszünk boldogok/talanok.

D: Mert az önképünk köré szerveződik az egész, aminek meghatározó eleme, hogy mennyi boldogság/talanság hihető/tartható. Ha rohanós és valamennyit dolgozós az önképünk, akkor a robot is ezt szolgálja ki.

B: A mai embernek nem kéne semmit sem csinálnia kb. a mai technológiai lehetőségek mellett és az emberek mégis majd meg szakadnak.
.

D: A varázsképlet neve: 3i modell. Identitás, Intelligencia, Interakció. Az identitásban van az, amilyennek magamat tartom. Az intelligencia tevékenysége az, ahogyan tartom. Az interakció az a folytonos ingerközeg, aminek hatásai közepette tartom. Ha workaholic az identitásom, akkor az intelligencia bármely termékét (net, mosogatógép, robot) ennek kiszolgálására fordítom az interakcióim során. Neked pl. "a nem érdemes keretet fejleszteni" intelligenciatevékenységed az interakciónkban vajon milyen önazonosságot tart fenn? I really wanna know.

B: Én is.

D: És az én "érdemes keretrendszert fejleszteni, mert meg lehet építeni stabilra és jól működőre, mint a testemet" álláspontom milyet?

B: Figy, elmondom miért gondolom: amikor mondjuk pokerezem, egy nagyon egyszerű játékot játszom egyszerű szabályok megszámlálható kimenettel, de minden egyes handnél olyan egyéni konfigurációval kell számolni, hogy nem írható rá szoftware. Hiába tudom meghozni, amjdnem mindig a jó döntséeket. Képtelen lennék erre megtanítani vki mást. Pedig ez poker. Egyszerű. És ha növelnénk -gyel a leosztott lapok számát

D: és ha növelnénk eggyel a DNS-t alkotó fehérjék számát?

B: akkor már mittomén mondjuk 47^5^3 döntésünket befolyásoló dolog lenne.

D: ... ja

B: Épp ezért nem hiszem, h ilyen bonyolult rendszereket. Egyszerű keretrendszerekkel irányítani lehetne, ha lehetne, akkor létezne software, ami bárkit meg tud verni pokerben.

D: A sakkban megcsinálták…

B: Elméletileg lehetne ilyet írni, de az a para.

D: …gyakorlatilag.

B: Hogy gyakorlatilag viszont lehetetlen. De a pokernek vannak szabályai. Pff az életnek is vannak.

D: Én nem azt akarom, hogy a gép éljen HELYETTEM... A keretrendszer a poker szabálya és NEM a game és pláne nem a gamer. A DNS a testem kereteit adja meg, nem az életemet. És a DNS ölég komoly rendezett komplexitás. Benne van az egész kurvabonyolult önjavító, tanulni képes testem tervrajza. A szociogénnek is „csak” ennyi a szerepe. Megmondja mi a szabály. Mi a keret. Hogy jézuska, vagy géppuska a játék neve.

B: Jaaa. De akkor te nem keretrendszerről beszélsz, hanem ISO szabványról. Ne keverjük össze

D: A poker szabályi ISO szabvány? A DNS-em ISO szabvány?

B: Az ISO csak vicc. A DNS-t nem tudnám eldönteni

D: A szabvány maga is keret.

B: Én ahhoz nem értek annyira, hogy véleményezzem. Tudod, mi az a jquery?

D: Nem, de a szabványt kikerestem. „A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum [szoftver], amely [használóinak] tevékenység[ei]re vagy azok eredményére [mondjuk az IntelligensTársadalom önszabályozó működtetésére] vonatkozik. Olyan általános és ismételten alkalmazható [szoftveres algoritmusokat] szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb [azaz: mind boldog harmóniában élünk a Földdel].”

D: És ez jól leírja azt, amit keretrendszer alatt értek

B: Ezért keverjük.

D: A szabvány keretei közt bármit lehet.

B: Elmondom, mit gondolok keretrendszernek. A javascripet egy HTML-be ágyazható programozási nyelv user oldali futással. Egy programnyelv. Egyszerű parancsok; bármit megcsináklhatsz, de bonyolult. Létezik viszont az erre a nyelvre fejlesztett jquery framework, amiben előre definiált könyvtárak teszik lehetővé a leggyakrabban előforduló problémák paraméterezhető kódolását. Gyorsabban és bugmentesebben lehet vele kódolni. Ez egy keretrendszer: tipikus problémákat, előre definiált módon oldunk megsor helyett egy sorban. De ezek szerint a szabvánnyal jól eltaláltam, amire te gondoltál.

D: Még nem értem teljesen tisztán, hogy a két def. közt mi a lényegi különbség

B: A framework nem ad követendő szabályokat. Csak egyszerűsíti a munkádat.

D: Na ezzel már vágom. A beszúrt szabvány definícióm jól leírja mit akarok létehozni. Jó kombinálni a kettőt. Szóval a lényeg, hogy wocab sync után értjük egymást. Is that so?

B: Mi után?

D: Szótáregyeztetés.

B: Igenigen, csak kellett egy kis agyalás. Általában értem amit mondasz. Csak nem mindig értek egyet :) Jólvan. Akkor most el is köszönök, aztán majd még folytatjuk.

D: Okay.

Rettegés a visszafordíthatatlantól

én: Hejj kérdeztem már az év zavarbaejtő kérdését?
Wizek: az összes kérdésed zavarba ejt. :D
én: Féltél már attól valaha, hogy egy napon arra ébredsz, hogy a dolgok mentehetlenül jóra fordultak és leküzdhetetlenül boldog lettél?
Wizek: hát, hogy őszinte legyek - nagyon nehéz nekem erről beszélnem, ezt meg kell értened - még nem jutott ez eszembe
én: fura
pedig az ellenkezője tutira jutott már...
Wizek: igen fura
én: szerintem ez érthetetlen egyoldalúság
jó tudósembör az érme mindkét oldalától fél
mer 50-50%...
ez a kérdés rám igen érdekesen hatott
eccercsak felmerült
mindkét kimenetelre szimmetrikus az esély

és csak az omnipotens ÖnbeteljesítőJóslaton múlik hová navigálok
bár, ha sikerül mindig az egyik oldalra fókuszálnom, akkor van esélyem, hogy a végleges elrontásra szabályozzak
még szerencse
durva lenne egy idegen világba zárulni
... az ismeretlen boldogság világába
fujj, ráadásul mivan, ha irreverzibilis...
mint az égés
vagy a fogam kitörése
vagy az életem eltékozlása
gusztustalan...
Wizek: :)
én: csupán teória
...vagy mégsem?
Wizek: hát most megnemmondom
de remélem nem
én: jáj, ne reméjjed
az snasssz
féljél tőle szépen, ahogy az érme másik oldalától
és ugyanazzal a tehetetlen sodródással csússzál felé
és ne valld be
és iszonyodj, hogy megtörténik
és ezt se valld be
;)
Wizek: oké, megpróbálnám, ha azt bevallhatnám
én: thats my boy
Wizek: De most megyek. Szerdán, vagy még azelőtt találkozunk
én: kay
jó rettegést!

Párhuzam

A diagnózis: Ismerkedésre alkalmatlan

Héjj! Nemár!

Jobban mondva: nemér!

Nem ér ismerkedés előtt abortálni engem! Nem fair.

Én tökre érdekes vagyok. Múltkor is majdnem eladtam a testem a Ránézésre is Érdekes Emberek Múzeumának (gondoltam majd ismerkedem a többi kiállítási tárggyal), de aztán kiderült, hogy kitömnének, ezért visszaléptem. Ezek után pláne nehezen fér a fejembe, hogy mi ez a mostanra jelenséggé avanzsált elutasító viselkedés. Bizony.
Járvány ez, mely embert és robotot egyaránt fertőz. Némi háttérfestés után elmondom hogyan.

A háttér az, hogy nemrég belegondoltam eddig miért is tettem különbséget egy ismeretség elején a szimpla találkozó és a randi közt és arra jutottam, hogy ennek semmiféle érthető oka nincs. Mindkettő műfaja azonos a kezdeteknél és ez a műfaj az ismerkedés. Felidéztem, hogy milyen sok új ismeretséget kötöttem az elmúlt két évben tökre lazán, mindenféle gondolkodás nélkül találkát kérve bárkitől és örvendeztem, hogy jó szériában vagyok.

Így megy ez. Ha valaki kicsit is érdekes, odaszánom az időt és beszélgetek vele néhány órát, hogy a kezdeti idegenség kicsit oldódjon és legyen legalább egy korty autentikus impresszióm róla.

Ezzel a partnereim is hasonlóan voltak eddig mind, egészen az elmúlt két napig, amikor két távolságtartó impulzust kaptam.

Először Kati utasított el egy ital mellett beszélgetős találkát, ma meg az eHarmony nevű robot közölte, hogy sajjjnos' tízmillió nőből, akik a világon regisztráltak egy se pásszentos hozzám. Íme az üzenet:

Ezt követi még egy kis szöveg, amiben biztosítanak, hogy nem velem van a gond, és biztos nem vagyok olyan lehetetlen muttáns' én, csak éppen harmincéves szakmai tapasztalatuk alapján nincsen párom. Megközelítőleg se.

Hát már ennek is jó kevés a matematikai valószínűsége, de nézzük, hogyan tovább.
Zárómondat: "We wish you all the best in your search for that special someone." Pont.
Semmi "irány a Tajgetosz", vagy "állítsd át a paramétereidet apafej, mer ilyen őrületesen szilaj és ellentmondásos adatokkal így még az arab punk csajoknak se kellesz, pedig azok tarthatnak kanháremet." (Igaz, hogy nincs is paraméter változtatási opcióm sehol.)

Nem-nem. Ők már mindent elmondtak, amit akartak. "Sok szerencsét wazzeg!"
Oszt én meg találjam ki magamnak, hogy most mi lesz. Sejtem amúgy mi lesz: mondjuk felszállok a buszra, egy ájkidós kidobó azzal a lendülettel leszállít és lágy hangon közli, hogy sok szerencsét az utazáshoz és int a sofőrnek, hogy mehetnek. Ők is mennek, meg én is, csak éppen külön utakon.
Nem mondom: az eHarmony-n is kószálhatok apró linkekről kiindulva eredeti célomtól eltérő témájú oldalakon, de hogy milyen jövő vár rám itt társkeresés ügyben aztat' tőlük ne kérdezzem. Mindenesetre az oldal tetején elég elutasító az url:

http://www.eharmony.com/singles/servlet/login/noservice

No service? Hát, engem nem ráztok le ilyen könnyen, mer jogaim vannak. Az UFÓknak is vannak jogaik, még ha ezek többnyire az élveboncolásuk elleni ernyedt tiltakozás változatos formáiban ki is merülnek. Hát ezzel a jogommal élek: tiltakozom. Irány az ügyfélszolgálat. Eldugták a FAQ mögé a kis huncutok, de megtalálom a háttérbe olvadó színű apró linket, ami mellett az áll, hogy ha nem kaptam választ a gyakori kérdések közt, akkor ide undoríthatom a tetves kérdéseimet. So be it!
Nagyon élvezetesen és pontosan fogalmazom meg a gyíkom az ügyfélszolgálati munkatársnak. Kíváncsian várom, mit ír rá válaszul.

Meg is jön az ügyfélszolgálat levele, amit imigyen fordítok embernyelvre: "Az ön gyíkja olyan fontos nekem, hogy a munkaidőm elején vágólapra tett sablonszövegemet illesztem be válaszul. Remélem elhallgat tőle. Ha nem, akkor újra meg kell nyomnom a ctrl+V-t, amit ugye ön sem akar..."

Erről ennyit.

Amúgy mit kerestem én az eHarmony-n?
Hát társat is, de leginkább ihletet a saját társkereső oldalunkhoz. Jaja. Olyat csinálunk Riel vezetésével. Miután a love.hu tulajdonosa többszöri ígérgetés után se hozott minket össze a vezető fejlesztőjével, hogy rázúdítsuk ötleteinket, úgy döntöttünk, hogy barátaink, munkatársaink és szerelmeink megtalálására egyaránt alkalmas szoftverünket magunk valósítjuk meg. Már a mostani állapotában is látszik, hogy igen jó lesz.

Ez a témakör ismerkedésestül, robotos ügyfélszolgálatos társkereső szoftverestül a Társ ügy címke alatt fog kibontakozni.

Hangol a zenekar

A képen egy vízcsepp látható, amint egy hang állóhullám-mintákat rajzol belé. Belém is naponta kerülnek új mintázatok, amiket meg is osztok majd veled.

Egyetlen alaphangot keresek magamban én is, aminek már modulációi is megnyugtatóak és amit szívesen hallasz bármiről szóljak is rajta. Amikor megtalálom, azt mindketten érezni fogjuk. 

Miért érdekel ennyire a szó, ami elér és megérint? Azért mert a mondandóm tartalma megvan és fontos. Teli vagyok üzenettel. Most meg sem kísérlem egy blikkfangos mondattal összefoglalni őket, vagy tenni egy irányjelzőt ami feléjük mutat. Szépen lassan majd kibomlanak, ahogy bejegyzéseim körvonalazzák napjaim főbb témáit és élményeit.
Tematikus és kategorizáló csávó vagyok, úgyhogy ajánlom szeretettel a címkék használatát, hogy a szaporodó szövegeket kulcsszavanként csoportosítva fogyaszthasd.