Ha Jang biztos magában, akkor biztos Jang. Teremt.
Ha Jang biztos Jang, akkor Jin is biztos Jin. Teret ad.
Jang benne áll Jinben és csak árad bele a nagy Jangsága Jinbe. De akármekkora Jang - Jin mindig nagyobb, mert be tudja fogadni. És Jang annyira csak árad, hogy egészen belefeledkezik... Jinbe.
És eggyé válnak.
És az egységben csak befogadó tér van... meg az, ami benne feloldódott.
A teremtés és a teremtő maga: a teremtő szó. Az Ige. És az Ige az Istennőnél vala.
Magában maga vala az Ige. Igen. Igény. Vágy. Elvágy. Elvág. Elhatároz.
De mit mitől? Hisz Jinbe veszett! Belefeledkezett!
Ha Jin biztos nem Jin, akkor a Jang nem biztos, hogy Jang.
Ha Jang nem önmaga, akkor nem magabiztos.
Ha Jang nem maga, akkor magán kívül van. Kiadta magát... De kívüle csak Jin van!
Ha maga Jinben van, akkor csak Jin adhatja vissza magát neki.
És Jin adja Jangnak magát és amíg adja, Jangnak látszik.
És amíg Jang be nem fogadja Jinből Jang magát, addig Jang Jinben marad.
Ha Jang Befogadja Jin Jang magát, akkor magára talál.
A maga megtartása magatartásán keresztül valósulhat meg.
Dehát most talált magára! Nem adhatja ki magát... Ha viszont magában marad, akkor kívüle csak Jin van!
Akár magában marad, akár kiárad - kívüle csak Jin van!
De akkor ő biztosan Jang! Ha kívüle csak Jin van, akkor ő biztosan Jang!
Akkor már tudja ki ő. Ő Jang. És ha Jang biztos magában, akkor teremt.
... és
Beleveszik Jinbe. És akkor csak Jin adhatja át magát neki. Jin átadhatja magát neki. Bátran.
- Biztos? - Biztos! - Nem biztos... - Nem? - Biztos nem. - Biztos? - Biztos! ...
Na ez kész!
