***
Első szín: Lemúria virágkora és bukásatéged bántanak dolgok és személyek és erősen fájlalod őket,miközben magadba rejtesz, burokban tartasz, hogy ne féljek
itt bent
minden jó,
minden működik, vérem véreddel egy
aztán egy napon kidurran a burok
és elborít a fájdalom
egy időre nem tudom mi is ez
mintha a fájdalom elmosná eddigi világomat
mást nem érzek, csak azt
aztán minden fénybe borul, aztán valami megszakad
miért nem hallom a szívhangodat?! hová lett a kapcsolat?!
már csak véremben érzem a nyomát
aztán meghallom szíved hangját ahogy kissé távolabb, tompábban, de értem dobog
újra kapcsolatot érzek veled, még ha nagyon máshogy is
akarom, hogy mindig velem legyél! aggódtam érted nagyon!
nem válhatunk el többé! nem hagyom!
szeretlek és szeretsz, vakon bízom benned,
éljük egyre táguló horizontú életünket
de jajj! megint mi ez?
látom, hogy kiabálsz vele,
nem értem mi ez
szorul a szívem és nyugtalan vagyok
miért bántják egymást a nagyok?
látom: ez szokásotok
válságot élek át veletek
fékezekde hát miért csináltok vihart? én is itt vagyok!
szelet én még nem vetettem:
még is vihart aratok! ez nem jó.
nem úgy, ahogy eddig hittem,
nem értelek: lehetne jobban és te mégis rosszul teszed,
csalódom benned, leválnék a fájdalomról, de már bensővé tettelek,
együtt érzek,
együtt fájok,
együtt sírok veled.
telnek az évek.
gyűlnek a kérdések és a gondolatok, amikkel eléggéegyedül vagyok:
nem segíthetsz,
mert tőled jön amit nem akarok,
de már itt van bennem, mert amíg vakon bíztam: magamba írtam, vérembe égettem!
haragszom rád és többé nem bízom,
gyanakszom, gyanúm beigazolódik,
még annál is rosszabb a helyzet,
egyre rosszabb,
egyre kevésbé látom magam körül, ami jó,
de még él bennem sok tőled kapott kincs,
félek, hogy mi minden derül még ki kint és bent?
jajjaj, túl sok a gyepa, bántanak,
pedig még mindig él bennem a lényeg
ki látja ezt igazán?
ki mit lát belőlem egyáltalán?
sokan utálnak olyanok miatt, amit én jónak tartok,
nincs stabil támpont,
melegszik a fék, annyit nyomom,
minek nyomjam? hogy nehogy rossznak mondjanak
lassan leállok a sok kétség közt
harc az élet
zsugorodnak a szeretet szigetek
folytonos a fenyegetés, hogy elborít az ár
Atlantisz vége közelközben a durvaság dominál, az erősebb kutya baszik,
rombolni könnyű, a rom a stabil, nem az épület,
de akkor mi értelme jóra törekedni szétfékezve, agyonkorlátozva magam?
semmi...
tán jobb lenne telibe roszznak lenni...
elég legyen!
fájjon nektek, ne nekem!
de akkor szófogadó gyerek tovább nem leszek
és akkor ki legyek?
azzá válok aki nekem most már mindenfelől fáj!az erősebb kutya! a falkavezér! akitől félnek (és aki nem fél), aki dominál, ördög, ha kell: démonkirály!van már célom! van már vízióm!
készen állok ártani! gázt neki!
(na akkor most legalább féktelen vagyok!)
mit szóltok? ez kellett?
fáj mi?!
(nekem is fáj egyedül)
kinek kell egy ártás-társ?
annak, aki szintén unja a fékezést, a fájást
és az ártástól remél megváltást
erre szövetkezzünk!
barátságok jönnek
érdekszövetségek és lelkiismeretlenségek
-------------VÉGE AZ ELSŐ FELVONÁSNAK----------------
Második szín: Az atlantiszi főnix tündöklése és bukása
hiányzik a szerelem nagyon
szívem még megrontatlan szegletéből félve nézem őket
az űrt esetleg betöltőket
biztosan felismerik bennem az életet ha feltárom szívemet...
várom az esélyt
és!
lobban a remény!
valakinek kellek!
egy csábos idegennek,
ki más országban hagyta Párját
és "az messze van és nem kell megtudnia..."
hmmm ez milyen? ...
ehh, kit érdekel!
szemet hunyok.
majd rájössz, hogy én kellek!
mert most dob pereg!
mert most feltárom szívemetés örökmécsesem tüzét felajánlom neked tiédért cserébe
ha kell
őszinte vagyok és igaz(és nem akarom látni, hogy te nem
és jótékonyan elfedi szemem a fenenagy szerelem)
csókunkat igennek veszem
felszáll a Főnix és
fénybe borul minden...
igen!
túl a fékeken és a falakon szárnyalok
lángolok egészen az égig
és közben mintha minden megjavulna,
szeretlek,
vakon bízom benned, ragyogok rád tiszta szívembőlsőt!
minden jó,
minden működik, (három napig)
és aztán
és aztán
és aztán válaszaid elmaradnak.
nem ezt vártad,
csak szexet
csak érdekszövetséget
a tiszta szerelem téged el nem érhet
neked nincs már tiszta lángod
csak emlékét vágyod.
szívedben az örökmécses helyénnedvedző sebek közt fuldoklik a remény szikrája,
idegen test a szent kehely
és benne illatosan égő olaj helyettnikotin és kátrány füstölög. erősen fájlalod őket,
a csalárd szeretőket,
és már túl vagy azon, amit nekem most okozni készülszés én várok hosszasan
a szoba előtt balsejtelmek között
ahol vele biztosan semmi rosszat nem csináltok, csak dumáltok
"We need to talk!"
megcsaltál (és Jézusom épp vele?!)
és fájtok nekem
nem értelek,
lehetett volna jobban és te mégsem,
csalódtam benned
és ennek biztosan így kell ennek fájnia. tombolok,
de átdöfött szívem még így is szeret és véd és tisztelem döntésedet
így haragom sem téged, sem választottadat nem sújtja
csak a villanyoszlopot, meg a hídkorlátot, aztán meg a lépcsőház falát rugdosom...
és közben az új karórám összekarcolom
és a horzsolt számlap alatt elhömpölygő három héten átgyászolom és gyászolom
a három napot
és amit magával ragadott: atlantiszi szívem utolsó szigetét
...
oly sok minden elveszett. ez után még mit lehet? de fura! ott egy mosoly már megint hívogat
mit láthat még bennem?
ráhajtok, de már csak utánzom, ismétlem
ami veled még igaz volt
mert már nincs mivel szeretnem
a sötét víz elmosta a templomot
csak víz alatti romot hagyott
jó stabilan eláztatott stabil stabil időt álló időt álló romot
és a romok közt
bennem is csak idegen test már a kehely
úgyhogy babám, csuhajj!
csináljunk úgy, ahogy azelőtt!
játsszuk el a hős szerelmes temetőt,
izé... szeretőt! tudjuk hogy volt az előtt
utánozzuk hát múltbéli önmagunk!
(ha színleljük hogy élünk, ugye életben maradunk?)
erre szövetkezzünk!
(legalább három... na, jó nem, akkor egy napig)szeretők jönnek, érdekszövetségek és lelkiismeret furdalások
-------------VÉGE A MÁSODIK FELVONÁSNAK----------------
Harmadik szín: Építsd újjá házadat!
és jönnek és mennek, egyre rövidebb idő alatt
ha közel megyek, kiderülhet bárkiről,
hogy nem kellek és lassan elvész az utolsó remény is,
így hát inkább meg sem próbálom
hogy lesz így igazi Párom?nem érdemlem meg,
de megszerezni vágyom
hazudnék is, hogy ne lásd a reménytelen rothadást
melyen csupán szeplő a tisztaság.
a szagom se jó, a szemem sem áll jól
(mennyire adjam le, hogy így is legyen valakim?)
"kinek kell a halott szívű foshuszár?"
...
egyik megalkuvásból a másikba megyek
taposgatom közben a partneri szíveket
hová tartok igazán? mi az ami várhat rám?
aztán egy napon új barátra bukkanok
nem tart ijesztőnek, pedig látja miben vagyok
úgy szól hozzám, mintha ismerne
úgy néz rám, mint akinek még helyén van a kelyhe
mintha még élnék...
azt mondja a romok alatt
még rengeteg érték maradt
és ő látja, és bizalmat szavaz
nyugodtan tehetek
valami igazit magamért
és tart nekem őrlángot,amíg az enyémre rátalálok.tartja a pilácsot szívem felett
így már nem hasad tovább
***
