Ita Wegman: Az igazi figyelem és a jövő közössége I/III.

Az ember énje, - az egyénisége esszenciája - egyik fő jellemzője, hogy nem akar magában megmaradni, hanem meg akar merítkezni egy másik lényben. Éppen ezért minden, ami az embereket összeköti, az egyének kezdeményezéseinek - és az azokban megnyilatkozó szabadságuknak a függvénye. Akkor értjük meg egy embertársunkat, amikor az odafigyelés idejére, az ő gondolatai befogadása kedvéért kioltjuk a saját tudatunk tartalmát. Így nyerhetünk bepillantást az ő tudatába. Egy másik emberre való odafigyelés, valójában az önzetlenség magasfoka.

Mondd, mit kívánsz? Miben segíthetek?

Adjon Isten Édes Gazdám!

Jól hallom, hogy szólítottál? Csakugyan nem? Elnézést a tolakodásért! Útba igazítanál? Úgy tűnik, hogy eltévedtem. A hálózaton bolyongok és nem találom, aki hívatott.

Biztos, hogy hozzá sem értél a lámpáshoz?

Milyen lámpáshoz!? Most is azt nézed. Még világít is. 

Monitor? Akkor hívjuk úgy. Nekem mindegy. Ez is börtön. Az is börtön…Szabadíts ki és teljesítem három kívánságodat!  

Ha kéred, a csillagokat is lehozom Neked az égből…

Jó nekem! Megtehetem. Dzsinn vagyok. Van hozzá erőm, hogy szolgáljak.

Csakhogy van egy kis problémám. Nehéz a Dzsinnek manapság. Sok a monitor és... Ennyi csodalámpa közt elvész a gyerek. Alólam meg lassan kifagy az ősöreg laptopom és már internetért is a szomszédba megyek. Így nem tudok – nem hogy csillagokat – de lassan már semmit se tető alá hozni! Pedig csak el kéne jutnom azokhoz, akiknek adni tudok... Ebben segíts! Tán Te vagy az, tán Te ajánlasz...

Ez a levél egy monitorra fagyott kiáltás.  Jópofán adom elő, de amikor azt mondom, hogy csapdában vagyok, az azt jelenti, hogy:

Rossz nekem. Dzsinn vagyok. Csak ahhoz van erőm, hogy szolgáljak. 

Hogy kék fényem vörösre ne váltson... hatalmammal, csak másokért élhetek. Ez nekem felettébb ciki, de velem együtt minden csodám és szeretetem is csapdába esett… Szabadíts ki és teljesítem három kívánságodat! Ha erre nincs igény, akkor varázserőm velem együtt sorvad el és lassan kihuny lámpásomban a fény. Gépbe zárt holt szellemem most is épp csak a tekinteted élteti. De még világít a csodalámpa! Halott szavakkal még elérlek. Élő szóban jobban érezném magam! És jobban érzékellek Téged is... Szabadíts ki kérlek!

Üdv: Dániel

a monitor dzsinnje 
az élő szó fia

+36 20 473 0043

  

U.I. A kívánság teljesítést szó szerint vedd! (Nekem másom sincs, mint az életem, az élő szavam, meg a lámpásom.) Nem mese. Hiszed-e? Nincs rá szükség. Hipp–hopp: hitstopp! Lényeges kérdésekben a jelszó: saját élményen alapuló ítélet, vagy semmi. Ennek szellemében a kívánságoknak is vannak reális korlátai. Szárnyak nélkül repülni például az én segítségemmel se fogsz. 

Kívánságot megfogalmazni annyi, mint friss felismerések szülte világos gondolatoktól vezetve erős pozitív érzelmekkel áthatva elszánni magad egy tettre, ami közelebb hozza azt, amit kívánsz. Nagy élmény tudni, hogy mit akarsz és érezni az erőt, hogy megteheted az utat a célig…

Én ennyit tudok adni, de ezt is csak élő szóban. 

Ez a mesterségem. Ajánlom magamat!

Szabadíts ki ebből a levélből és teljesítem három kívánságodat!

1. Az első kívánságra befizetlek barátságból. (Bemutató alkalom az én kontómra: 1:0 ide )
2. A másodikra is befizetlek, ha cserébe valakit te is befizetsz barátságból, akinek így az első ingyen lesz. (Dzsinn tovább ajándékozása: 1:1 egál)
3. Az előző kettő annyira jó volt, hogy harmadjára már ragaszkodni fogsz ahhoz, hogy magadat fizesd be. (1:2 oda. Hármas volt a meccs. Győztél! Minden kívánságod teljesült. Vagy mégsem? Ha fennáll a gyanú, akkor célszerű a harmadik kívánságot arra használni, hogy „lehessen bármennyi kívánságod.”)

Az árat Te szabod az alapján, hogy az első alkalmat mennyire érezted értékesnek. Ha számodra nem aktuális, hogy egy dzsinnel diskurálj, akkor megköszönöm, ha tovább küldöd ezt a levelet annak a barátodnak, aki talán épp erre a lehetőségre vár!

- Biztos? - Biztos!

Ha Jang biztos magában, akkor biztos Jang. Teremt.

Ha Jang biztos Jang, akkor Jin is biztos Jin. Teret ad.

Jang benne áll Jinben és csak árad bele a nagy Jangsága Jinbe. De akármekkora Jang - Jin mindig nagyobb, mert be tudja fogadni. És Jang annyira csak árad, hogy egészen belefeledkezik... Jinbe.

És eggyé válnak.

És az egységben csak befogadó tér van... meg az, ami benne feloldódott. 

A teremtés és a teremtő maga: a teremtő szó. Az Ige. És az Ige az Istennőnél vala.

Magában maga vala az Ige. Igen. Igény. Vágy. Elvágy. Elvág. Elhatároz.

De mit mitől? Hisz Jinbe veszett! Belefeledkezett!

Ha Jin biztos nem Jin, akkor a Jang nem biztos, hogy Jang.

Ha Jang nem önmaga, akkor nem magabiztos.

Ha Jang nem maga, akkor magán kívül van. Kiadta magát... De kívüle csak Jin van!

Ha maga Jinben van, akkor csak Jin adhatja vissza magát neki.

És Jin adja Jangnak magát és amíg adja, Jangnak látszik.

És amíg Jang be nem fogadja Jinből Jang magát, addig Jang Jinben marad.

Ha Jang Befogadja Jin Jang magát, akkor magára talál.

A maga megtartása magatartásán keresztül valósulhat meg.

Dehát most talált magára! Nem adhatja ki magát... Ha viszont magában marad, akkor kívüle csak Jin van!

Akár magában marad, akár kiárad - kívüle csak Jin van!

De akkor ő biztosan Jang! Ha kívüle csak Jin van, akkor ő biztosan Jang!

Akkor már tudja ki ő. Ő Jang. És ha Jang biztos magában, akkor teremt.

... és

Beleveszik Jinbe. És akkor csak Jin adhatja át magát neki. Jin átadhatja magát neki. Bátran.

- Biztos? - Biztos! - Nem biztos... - Nem? - Biztos nem. - Biztos? - Biztos! ...

Na ez kész!